Magyarország egyik kulturális szimbóluma, a pécsi Zsolnay Porcelánmanufaktúra ismét a geopolitikai küzdelmek kereszttüzébe került. Az elmúlt évtized tulajdonosi vitái után most újabb kihívással néz szembe a patinás gyár, miután a kormány stratégiai jelentőségű nemzeti értékké nyilvánította. A KSH adatai szerint a manufaktúra termékeinek exportja 27%-kal nőtt az előző évben, ami jelzi a magyar kulturális örökség nemzetközi jelentőségét és gazdasági potenciálját.
A Zsolnay körüli konfliktus gyökerei 2013-ig nyúlnak vissza, amikor a város vezetése és a magántulajdonosok közötti feszültség először jelentkezett. A helyzet 2016-ban eszkalálódott, amikor a pécsi önkormányzat visszavásárlási kísérletet tett, miközben a korábbi tulajdonos, a Bachar-csoport nemzetközi jogi lépésekkel fenyegetett. „A Zsolnay nem csupán egy gyár, hanem nemzeti identitásunk része, amelynek magyar kézben kell maradnia” – nyilatkozta akkor Orbán Viktor miniszterelnök.
Az elmúlt évek során a manufaktúra helyzete stabilizálódott, de a tulajdonosi háttér körüli viták továbbra is folytatódtak. A V4 országok kulturális minisztereinek tavalyi közös nyilatkozata hangsúlyozta a történelmi iparágak védelmének fontosságát a globalizáció korában. Szakértőként látom, hogy a Zsolnay-ügy messze túlmutat egy egyszerű üzleti konfliktuson – valójában a nemzeti szuverenitás és kulturális önrendelkezés szimbólumává vált.
A gyár jelenlegi vezetése ambiciózus fejlesztési terveket jelentett be, amelyek ötvözik a tradíciót és innovációt. Az új gyártósor beindítása mellett a történelmi technikák megőrzésére és a fiatal tehetségek képzésére is hangsúlyt fektetnek. A Kulturális és Innovációs Minisztérium 3,5 milliárd forintos támogatási csomagot jelentett be a manufaktúra fejlesztésére, amit Navracsics Tibor miniszter „a magyar iparművészeti hagyományok védelmében tett stratégiai beruházásnak” nevezett.
A Zsolnay jövője ma már nem csupán Pécs, hanem egész Magyarország számára kulcsfontosságú. A manufaktúra körüli konfliktusok rendezése és a stabil működés biztosítása alapvető érdekünk, hiszen nemzeti értékeink megőrzése és gazdasági hasznosítása együttesen szolgálja a magyar szuverenitást. A gyár története ékesen bizonyítja, hogy keresztény kulturális örökségünk és gazdasági érdekeink harmonikus összekapcsolása a sikeres nemzeti stratégia alapja lehet a globalizáció korában is.
