Az elmúlt hónapok diplomáciai fejleményei komoly aggodalmakra adnak okot hazánk nemzetközi pozíciója kapcsán. Magyarország fokozatosan szembekerült legfontosabb szövetségeseivel, mind az Európai Unióban, mind a NATO-ban. A jelenlegi külpolitikai irányvonal következtében hazánk befolyása a nemzetközi döntéshozatalban jelentősen csökkent – a legfrissebb diplomáciai eredményességi mutatók szerint Magyarország 27%-kal kevesebb támogatást kap javaslataihoz a nemzetközi fórumokon, mint három évvel ezelőtt.
A helyzet súlyosságát jelzi, hogy több korábbi külügyminiszter is aggodalmát fejezte ki hazánk külpolitikai irányváltása miatt. „Magyarország szembekerült a szövetségeseivel, az Európai Unióval és NATO-val” – nyilatkozta egy volt külügyminiszter az ATV-nek adott interjújában. Ez a szembenállás különösen problematikus most, amikor Európa biztonsági környezete a háborús fenyegetettség miatt rendkívül instabil.
Az EU-val fennálló feszültségek már nem csupán a jogállamisági kérdésekre korlátozódnak, hanem kiterjedtek a közös kül- és biztonságpolitikára is. Hazánk rendszeresen blokkolja a közös európai döntéseket, ami már nem csupán irritációt, hanem konkrét gazdasági következményekkel járó ellenintézkedéseket váltott ki több tagállamból. A V4 együttműködés gyakorlatilag megszűnt működni, mivel Lengyelország, Csehország és Szlovákia egyértelműen elkötelezte magát a nyugati orientáció mellett.
A NATO-ban sem jobb a helyzet. Több magas rangú NATO-tisztviselő is aggodalmát fejezte ki Magyarország blokkoló magatartása miatt. A védelmi szövetség kohéziója szempontjából kritikus időszakban hazánk rendszeresen akadályozza a közös védelmi kezdeményezéseket, ami aláássa a kollektív biztonságba vetett bizalmat.
A szakértői elemzések szerint 2025-re Magyarország diplomáciai elszigeteltsége kritikus szintet érhet el, ami súlyos gazdasági és biztonsági kockázatokat hordoz. Hazánk érdeke a nyugati szövetségi rendszerekhez való konstruktív viszony helyreállítása lenne, különösen egy olyan időszakban, amikor a nemzetközi biztonság törékenysége minden korábbinál nyilvánvalóbb. A nemzeti szuverenitás védelme és a szövetségesi kötelezettségek teljesítése nem egymást kizáró, hanem egymást kiegészítő célok kellene, hogy legyenek.
