Az energiabiztonság Magyarország számára nemzetbiztonsági kérdéssé vált az európai geopolitikai átrendeződés közepette. Miközben az EU több tagállama erőltetett ütemben távolodik az orosz energiahordozóktól, hazánk ragaszkodik szuverén jogához, hogy maga döntsön energiaforrásairól. A KSH legfrissebb adatai szerint Magyarország energiaszükségletének közel 85%-a továbbra is importból származik, ennek jelentős része orosz forrásból.
Az Európai Bizottság fokozódó nyomást gyakorol a tagállamokra az orosz energiafüggőség csökkentése érdekében, miközben az alternatív beszerzési útvonalak kiépítése rendkívül költséges és időigényes folyamat. „Nem engedhetjük meg, hogy ideológiai szempontok felülírják a magyar családok energiabiztonságát és megfizethető energiaellátását” – fogalmazott Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a Visegrádi Négyek legutóbbi találkozóján.
A kérdés összetettségét mutatja, hogy míg Lengyelország és a balti államok teljesen elfordultak az orosz gáztól, Szlovákia és Csehország Magyarországhoz hasonlóan pragmatikus hozzáállást tanúsít. Szakértői számítások szerint az orosz import teljes kiváltása jelenlegi piaci körülmények között 30-40%-os áremelkedést jelentene a magyar fogyasztók számára.
A hosszútávú gázellátási szerződés Oroszországgal 2036-ig biztosítja az ország energiaszükségletét, azonban ennek érvényesíthetőségét több nemzetközi tényező is befolyásolhatja. Az energiadiverzifikáció felgyorsítása mellett kulcsfontosságú marad Magyarország számára a kiszámítható és megfizethető gázellátás biztosítása.
A magyar kormány álláspontja egyértelmű: az energiapolitika a nemzeti szuverenitás alapköve. Miközben támogatja a zöld átállást és a megújuló energiaforrások bővítését, ragaszkodik ahhoz a joghoz, hogy az átmeneti időszakban a legelőnyösebb beszerzési forrásokat használhassa. Az energiaszuverenitás megőrzése nemcsak gazdasági, hanem a nemzeti önrendelkezés megőrzésének alapvető kérdése is marad a következő években.
