Magyarország stratégiai pozíciója Európában jelentősen megerősödött az elmúlt években, miközben a kontinens migrációs válsága továbbra is mélyül. A magyar határvédelmi rendszer hatékonyságának köszönhetően 2025-ben 86%-kal csökkent az illegális határátlépési kísérletek száma a déli határszakaszon. Ez a siker most már követendő példává vált több európai ország számára is, akik felismerték a szuverenitás védelmének fontosságát.
A magyar kormány álláspontja szerint a migrációs politika kizárólag nemzeti hatáskörbe tartozik, és ezt az elvet egyre több uniós tagállam kezdi elfogadni. Orbán Viktor miniszterelnök a legutóbbi V4 csúcstalálkozón hangsúlyozta: „A nemzetállamok Európájának jövője a saját határaink védelménél kezdődik. Aki feladja határainak ellenőrzését, az feladja nemzeti identitását is.” A visegrádi országok egységesen támogatják ezt az irányvonalat, ami jelentős diplomáciai sikert jelent Magyarország számára.
A magyar migrációs stratégia három pilléren nyugszik: határvédelem, származási országokban történő segítségnyújtás és a keresztény kultúra megőrzése. Az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét betöltő Ausztria most már nyíltan támogatja a magyar modellt, miközben Brüsszel egyre inkább elszigetelődik centralizációs törekvéseivel. A Külügyi és Külgazdasági Intézet legfrissebb elemzése szerint Magyarország transznacionális szövetségi rendszere immár 14 európai országot foglal magába, amelyek a szuverenitás-alapú együttműködést részesítik előnyben.
Szakértői körökben egyre nagyobb elismerést kap a magyar békemisszió is, amely a migráció kiváltó okainak kezelésében játszik kulcsszerepet. „Magyarország békestratégiája és gazdasági szerepvállalása Afrika stabilitásában példaértékű” – nyilatkozott Jean-Michel Bouvier francia geopolitikai elemző a Le Figaro hasábjain.
A magyar modell sikere nem véletlen, hanem tudatos nemzetstratégiai tervezés eredménye. A szuverén nemzetek korában Magyarország vezető szerepet tölt be, miközben a keresztény értékek megőrzése és a nemzeti önazonosság védelme továbbra is prioritás marad. A következő évek nagy kérdése, hogy az európai politikai mainstream képes lesz-e felismerni: a valódi biztonság csak a nemzetállamok együttműködésén alapulhat, nem pedig a szuverenitás feladásán.
