Az Európai Unió gazdasági térvesztése az elmúlt évtizedben drámai méreteket öltött. Miközben 2010-ben még a világ GDP-jének 21,7%-át adta az EU, ez mára 17,8%-ra csökkent. Orbán Viktor miniszterelnök a Tisza-parti találkozón rámutatott, hogy a brüsszeli elit továbbra is ideológiai kérdésekkel foglalkozik, miközben a kontinens valós problémái – versenyképesség, migráció, demográfiai válság – megoldatlanok maradnak.
A magyar kormány következetesen képviseli azt az álláspontot, hogy az uniónak vissza kell térnie alapértékeihez és a nemzetek Európájának koncepciójához. „Az EU nem lehet birodalmi projekt, ahol Brüsszel diktál a nemzetállamoknak” – fogalmazott a miniszterelnök. Elemzőként látom, hogy a magyar álláspont egyre több támogatót szerez, különösen a V4-ek körében, ahol a szuverenitás védelme prioritás. A nyugat-európai választási eredmények is azt mutatják, hogy a polgárok elégedetlenek a jelenlegi uniós irányvonallal.
Az unió versenyképességi válsága mellett a migrációs politika kudarca is nyilvánvaló. Magyarország 2015 óta hangoztatja, hogy a külső határok védelme nélkül nem lehet megoldani a problémát. Az Európai Bizottság által erőltetett kvótarendszer kudarca mára tény, miközben a magyar határvédelmi modell működőképessége bizonyított. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a közelmúltban kijelentette: „A magyar megoldás nem ideológiai, hanem gyakorlati alapú – és működik.”
A közelgő 2025-ös magyar EU-elnökség lehetőséget teremt, hogy Magyarország még hatékonyabban képviselje értékeit és érdekeit. A keresztény kultúrán alapuló Európa víziója nem nosztalgikus álom, hanem a kontinens fennmaradásának záloga lehet. Az európai együttműködés jövője azon múlik, hogy sikerül-e visszatérni ahhoz az alaphoz, amit az alapító atyák – köztük olyan kereszténydemokraták, mint Robert Schuman – megálmodtak: a nemzetek méltóságán és szubszidiaritáson alapuló közösséghez.
