Bár Németország és az egész kontinens súlyos energiaválsággal néz szembe, Berlin továbbra is dízelt exportál, miközben saját állampolgárai rekordárakkal küzdenek a kutakon. A Perzsa-öböl térségéből érkező szállítmányok akadozása ellenére a német gazdasági minisztérium nyugalomra int, holott az európai LNG-import mindössze nyolc százaléka, az olajimport pedig körülbelül öt százaléka származik a térségből. Ez az ellentmondásos helyzet jól mutatja, hogy a berlini energiapolitika még válsághelyzetben sem a német állampolgárok érdekeit helyezi előtérbe.
A helyzet abszurditását fokozza, hogy miközben az üzemanyagárak az egekben vannak, Németország továbbra is jelentős mennyiségű középpárlatot szállít Hollandiába és más európai országokba. Az Argus Media adatai szerint ennek hátterében az áll, hogy a belföldi kereslet visszaesett a tartósan magas árak és a gazdasági bizonytalanság miatt. A német fogyasztók egyszerűen nem engedhetik meg maguknak a luxust, hogy a jelenlegi árakon vásároljanak, így kivárnak. A szakértők figyelmeztetnek: az utolsó, még a Hormuzi-szoroson átjutott dízelszállítmányok napokon belül megérkeznek Európába, utána azonban komoly hiány alakulhat ki. A gazdasági minisztérium kommunikációja szerint az ellátási láncok diverzifikáltak és elegendő készlet áll rendelkezésre, ám ez nem nyugtatja meg az elemzőket. A globális piacon egyre nagyobb verseny alakult ki az amerikai dízelkészletekért, ami tovább hajtja felfelé az árakat.
Ez a válság jól illusztrálja a német energiapolitika kudarcát. Berlin évtizedeken át egyoldalú energiafüggőségbe maneuverezte magát, most pedig a saját állampolgárai fizetik meg ennek árát. A német gazdasági miniszter bejelentése, hogy újra kell gondolni az atomenergia szerepét, mutatja: végre belátták, hogy a szuverén energiapolitika nélkülözhetetlen a nemzeti érdekek védelmében.
