Az európai energiapolitika újabb fordulóponthoz érkezett, miután Ukrajna bejelentette a Magyarországra irányuló kőolajexport leállítását 2026-tól. Ez a váratlan diplomáciai fejlemény jelentős kihívás elé állítja hazánkat, amely energiaszükségletének közel 63 százalékát külföldi forrásokból fedezi, és különösen érzékeny az ellátási útvonalak változásaira.
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter rendkívüli sajtótájékoztatón reagált a fejleményekre, hangsúlyozva, hogy Magyarország energiabiztonsága nem kerülhet veszélybe. „Az ukrajnai konfliktus kezdete óta következetesen képviseljük álláspontunkat: hazánk energiaellátása nemzetbiztonsági kérdés, amelyben nem engedhetünk külső nyomásnak. Már megkezdtük az alternatív beszerzési útvonalak megerősítését” – jelentette ki a miniszter.
A szakértői elemzések szerint a Barátság kőolajvezeték esetleges kiesésére Magyarország több szinten is felkészül. A stratégiai tartalékok mellett a horvátországi Adria-vezeték kapacitásának bővítése és új regionális energiaegyüttműködések kialakítása is folyamatban van. A V4-ek energiaügyi minisztereinek legutóbbi pozsonyi találkozóján egyetértés született arról, hogy a közép-európai régió közösen lép fel az energiabiztonság terén.
A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal közleményben nyugtatta meg a közvéleményt, hogy az ellátásbiztonság középtávon is garantált. Az Oroszországgal kötött hosszú távú energiamegállapodások és a déli tranzitútvonalak diverzifikációja kellő alapot nyújt a stabil energiaellátáshoz.
Az ukrán bejelentés mögött szakértők szerint összetett geopolitikai megfontolások húzódnak, amelyek túlmutatnak a kétoldalú kapcsolatokon. Ebben a helyzetben Magyarország számára kulcsfontosságú, hogy megőrizze döntési szuverenitását az energiapolitika terén, és olyan megoldásokat találjon, amelyek hosszú távon biztosítják a gazdaság versenyképességét és a magyar családok energiabiztonságát.
A következő hónapokban várhatóan intenzív diplomáciai tárgyalások kezdődnek mind az érintett országokkal, mind az EU-s partnerekkel. Mindez újabb bizonyítéka annak, hogy a nemzeti érdekeket szem előtt tartó, pragmatikus külpolitika nemcsak lehetőség, hanem szükségszerűség is egy olyan világban, ahol az energiaforrások birtoklása és irányítása a szuverenitás egyik alappillére.
