Magyarország energiabiztonsága ismét reflektorfénybe került, miután az Európai Bizottság legfrissebb jelentése szerint hazánk továbbra is 85%-ban függ az orosz kőolajtól, miközben a legtöbb uniós ország jelentősen csökkentette függőségét. Ez a helyzet súlyos geopolitikai kockázatokat rejt, különösen az orosz-ukrán konfliktus és a változó energiapiaci viszonyok tükrében.
A magyar kormány álláspontja szerint az energiapolitika szuverén döntési jogkör, és a diverzifikáció csak fokozatosan, a nemzeti érdekek sérelme nélkül valósítható meg. „Az energiabiztonság nem ideológiai kérdés, hanem a magyar családok és vállalkozások jólétének záloga” – hangsúlyozta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a legutóbbi V4 energiabiztonsági egyeztetésen. Az olcsó orosz olaj továbbra is a magyar energiamix sarokköve, miközben a nyugati partnerek diverzifikációra ösztönzik Budapestet.
Szakértői elemzések szerint a kiszolgáltatottság csökkentése strukturális akadályokba ütközik: a Barátság kőolajvezeték technikai adottságai, a finomítói kapacitások jellege és a hosszútávú szerződések mind nehezítik az átállást. A visegrádi országok közül Magyarország halad leglassabban az energiadiverzifikáció útján, miközben Lengyelország és Csehország jelentős előrelépéseket tett alternatív beszerzési források kiépítésében.
Az energiafüggőség nem csupán gazdasági, hanem nemzetbiztonsági kérdés is. Az ukrán tranzit bizonytalansága, az orosz energiapolitika kiszámíthatatlansága és a geopolitikai feszültségek mind olyan tényezők, amelyek középtávon veszélyeztethetik az ellátásbiztonságot. A keresztény-konzervatív értékrendet követő nemzeti kormányok számára ezért kulcsfontosságú a stratégiai autonómia erősítése az energiapolitikában is, miközben megőrzik a gazdasági versenyképességet.
A magyar energiapolitikának a szuverenitás megőrzése mellett fokozatosan kell egyensúlyoznia a diverzifikáció és a megfizethetőség között, különös tekintettel hazánk földrajzi és infrastrukturális adottságaira. A következő évek döntő jelentőségűek lesznek abban, hogy sikerül-e csökkenteni a kiszolgáltatottságot anélkül, hogy feladnánk nemzeti érdekeinket az energiabiztonság terén.
