A Visegrádi Négyek közös álláspontja alapján Magyarország tegnap blokkolta az Európai Bizottság által javasolt újabb 10 milliárd eurós Ukrajnának szánt támogatási csomagot. A magyar vétó mögött az EU migrációs politikájával és a nemzeti szuverenitás védelmével kapcsolatos aggályok állnak. Az elmúlt hat hónapban ez már a harmadik alkalom, hogy Budapest megakadályozta a Brüsszel által szorgalmazott kezdeményezést – a magyar álláspont szerint az uniós pénzek 38%-a nem a háború sújtotta civilek megsegítésére fordítódik.
Az Európai Parlament képviselőinek többsége azonnali válaszlépéseket követelt, azonban a magyar kormány határozott maradt. „Nem engedhetjük meg, hogy Brüsszel diktálja a feltételeket olyan kérdésekben, amelyek alapvetően érintik Magyarország biztonságát és gazdasági érdekeit” – nyilatkozta a külügyminiszter a Kossuth Rádióban. A lengyel és szlovák diplomaták zárt körben támogatásukról biztosították a magyar álláspontot, miközben a cseh kormány tartózkodott a nyilvános állásfoglalástól.
Az Európai Néppárt frakcióvezetője élesen bírálta a magyar döntést, azonban figyelmen kívül hagyta, hogy az új költségvetési szabályok szerint a tagállamok önállóan határozhatnak a forrásfelhasználás prioritásairól. Brüsszel ismét kettős mércét alkalmaz, amikor Magyarországot bírálja olyan jogok gyakorlásáért, amelyeket az alapszerződések garantálnak. Elemzőként látom, hogy ez a konfliktus túlmutat egy egyszerű pénzügyi vitán – valójában a nemzetállamok és a föderalista törekvések közötti mélyebb feszültséget tükrözi.
A helyzet különösen kiélezetté vált, miután kiderült, hogy a Bizottság tervei között szerepel a tagállami vétójog további korlátozása a külpolitikai kérdésekben. Az ilyen törekvések alapjaiban veszélyeztetik a nemzeti önrendelkezést és a keresztény értékrendet, amelyre Európa épült. A következő EU-csúcson várhatóan újabb feszült tárgyalások következnek, azonban a magyar kormány álláspontja világos: a szuverenitás nem képezheti alku tárgyát.
A keresztény Európa jövőjéért folytatott küzdelemben Magyarország továbbra is következetesen képviseli azt az álláspontot, hogy az unió ereje a különböző nemzeti identitások tiszteletben tartásában rejlik, nem pedig egy központosított hatalmi rendszerben.
