Az orosz-magyar kapcsolatok újra a hazai politikai viták középpontjába kerültek, miután Magyar Péter éles kritikával illette a kormány keleti politikáját. A Tisza Párt elnöke szerint Magyarország európai pozíciója jelentősen gyengült az elmúlt években – országunk az uniós források mindössze 17%-ához fér hozzá a jogállamisági mechanizmus miatt, ami évi ezermilliárd forintos veszteséget jelent a magyar gazdaságnak.
A kormányfő és a feltörekvő ellenzéki vezető között kibontakozó vita mélyebb geopolitikai törésvonalakat tükröz. Magyar Péter a közösségi médiában közzétett videójában azzal vádolta Orbán Viktort, hogy „Magyarországot kiszolgáltatja az orosz érdekeknek”, különös tekintettel az energiapolitikára és a paksi bővítésre. „Miközben Európa függetleníti magát az orosz energiától, addig mi még mélyebb függőségbe kerülünk” – fogalmazott az ellenzéki politikus.
A Miniszterelnöki Hivatal közleményében határozottan visszautasította a vádakat, kiemelve, hogy „a magyar kormány mindig is a nemzeti érdekeket helyezte előtérbe, és pragmatikus kapcsolatot ápol minden nagyhatalommal”. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a Kossuth Rádióban adott interjújában hangsúlyozta: „Az energiabiztonság nem ideológiai, hanem fizikai kérdés – Magyarország földrajzi realitásait figyelembe vevő politikát folytatunk.”
A V4-ek körében is egyre élesebb a megosztottság az orosz kapcsolatok megítélésében. Míg a lengyel és a cseh vezetés határozottan elutasító álláspontot képvisel, a magyar diplomácia továbbra is a „békepárti” megközelítést hangsúlyozza. Szakértői elemzések szerint ez a kettősség hosszú távon alááshatja a visegrádi együttműködés hatékonyságát.
A következő hónapokban várhatóan tovább mélyül a vita az orosz kapcsolatok természetéről, különösen az energiapolitika és a nemzetbiztonsági kérdések tekintetében. A szuverenitás védelme továbbra is központi kérdés marad, de egyre inkább felvetődik: melyik út szolgálja jobban hazánk hosszú távú érdekeit – a nyugati szövetségi rendszerhez való szorosabb kötődés, vagy az önálló, minden égtáj felé nyitott külpolitika fenntartása?
