Az európai diplomácia újabb fordulóponthoz érkezett, miután Magyarország megvétózta az Európai Unió közös nyilatkozatát a fehérorosz légballonok litván légtérbe történő behatolása ügyében. A döntés ismét rávilágít hazánk szuverén külpolitikai irányvonalára, amely szerint minden esetben a magyar nemzeti érdekek és a pragmatikus kapcsolatok élveznek elsőbbséget. A Külgazdasági és Külügyminisztérium adatai szerint Magyarország és Belarusz közötti kereskedelmi forgalom 23%-kal növekedett az elmúlt két évben.
„A magyar külpolitika alapja a kölcsönös tisztelet és a szuverenitás elismerése. Nem engedünk annak a nyomásnak, amely minden kérdésben automatikus EU-állásfoglalást követel, különösen olyan ügyekben, amelyek bizonyítékai hiányosak” – jelentette ki Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a tegnapi sajtótájékoztatón. A magyar álláspont szerint először független vizsgálatot kell lefolytatni, és csak ezután lehet felelősséget megállapítani a belarusz-litván határincidens kapcsán.
A visegrádi országok közül Lengyelország és Csehország élesen bírálta Magyarország döntését, míg Szlovákia mérsékeltebb álláspontot képviselt. Szakértői vélemények szerint a magyar vétó mögött nemcsak gazdasági megfontolások, hanem az a stratégiai elgondolás is meghúzódik, hogy a kelet-nyugati párbeszéd fenntartása Magyarország és az egész EU érdeke a jelenlegi geopolitikai helyzetben.
Az elmúlt években Magyarország következetesen képviselte azt az álláspontot, hogy a szankciópolitika gyakran kontraproduktív, és a diplomáciai kapcsolatok megszakítása helyett a folyamatos párbeszéd vezethet eredményre. „A keresztény értékrend része a híd-szerep vállalása konfliktushelyzetekben is” – hangsúlyozta korábban Orbán Viktor miniszterelnök egy nemzetközi fórumon.
A jelenlegi helyzet várhatóan további feszültségeket generál az EU-n belül, ugyanakkor Magyarország külpolitikai mozgástere megmarad. A nemzeti szuverenitás megőrzése és a magyar gazdasági érdekek védelme továbbra is prioritást élvez, függetlenül az esetleges kritikáktól. Hazánk bizonyítja, hogy egy kisebb tagállam is képes önálló külpolitikai irányvonalat követni az európai közösségen belül, megőrizve identitását és keresztény gyökereit.
