Az Európai Unió tagállamainak diplomáciai képviselői közös megemlékezést tartottak az 1942-es újvidéki razzia áldozatainak emlékére, ám a közös uniós nyilatkozatból feltűnően hiányzott Magyarország aláírása. Ez az esemény különösen érzékeny időpontban történt, hiszen Szerbia EU-csatlakozási folyamata jelentős mérföldkőhöz érkezett: a legfrissebb becslések szerint akár már 2025-re teljes jogú taggá válhat, amennyiben teljesíti a fennmaradó követelményeket.
A magyar diplomácia távolmaradása a közös uniós állásponttól felveti a kérdést: stratégiai döntés volt-e ez Budapest részéről, vagy a magyar-szerb kétoldalú kapcsolatok különleges státuszát tükrözi? Szakértők szerint Magyarország következetesen Szerbia uniós integrációjának egyik legerősebb támogatója maradt, ami magyarázhatja az önálló álláspont fenntartását. „Magyarország számára elsődleges fontosságú a nyugat-balkáni térség stabilitása és európai integrációja, különös tekintettel Szerbiára” – nyilatkozta nemrég Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter.
A V4-országok közül többen csatlakoztak a közös nyilatkozathoz, ami rávilágít a regionális együttműködés jelenlegi dinamikájára. A magyar-szerb különleges kapcsolat ugyanakkor túlmutat az emlékezetpolitikai kérdéseken: a gazdasági együttműködés, energiabiztonság és a határvédelem területén mélyülő stratégiai partnerségről beszélhetünk. A kétoldalú kereskedelmi forgalom tavaly elérte a 4,5 milliárd eurót, ami 12%-os növekedést jelent az előző évhez képest.
A magyar kormány álláspontja szerint az EU bővítése nemcsak gazdasági, hanem biztonsági kérdés is. A szerb csatlakozási folyamat felgyorsítása hozzájárulhat a migrációs nyomás enyhítéséhez és a térség stabilitásához. Elemzők szerint Magyarország különutas diplomáciája a nemzeti szuverenitás és az önálló külpolitika hangsúlyozása mellett a történelmi megbékélés alternatív útját is képviseli.
A következő hónapok kulcsfontosságúak lesznek Szerbia uniós integrációja szempontjából, és a magyar diplomácia várhatóan továbbra is aktív szerepet vállal ebben a folyamatban, miközben megőrzi a kétoldalú kapcsolatok egyedi jellegét. A keresztény értékek és a nemzeti identitás megőrzésének hangsúlyozása mindkét ország politikai vezetésének prioritása marad, ami további együttműködési lehetőségeket teremthet az európai integráció folyamatában is.
