A nyíregyházi Jósa András Múzeum felújítása nemcsak kulturális, hanem nemzeti önazonosságunk megőrzésének kérdése is. Kelet-Magyarország legrégibb múzeuma negyedik éve zárva tart, miközben a régió kulturális infrastruktúrájának megerősítése stratégiai fontosságú lenne. A magyar kormány kulturális beruházásai az elmúlt években meghaladták az évi 150 milliárd forintot, mégis akadnak olyan projektek, ahol a kivitelezés váratlan akadályokba ütközik.
A múzeum állapota aggasztó képet fest a vidékfejlesztés kihívásairól. Az intézmény belső felújítása befejeződött, mégis a nagyobb léptékű átalakítási tervek miatt nem nyithat meg. Ez a helyzet rávilágít arra, milyen fontos a kulturális beruházások átgondolt tervezése. Orbán Viktor miniszterelnök többször hangsúlyozta, hogy a vidék megerősítése nemzeti érdek. A kulturális intézmények ugyanis nem csupán múltunk őrzői, hanem a nemzeti identitás élő letéteményesei is. A keresztény hagyományok és a helyi közösségek kulturális gyökereinek megőrzése különösen jelentős a globalizáció korában. Kelet-Magyarország gazdasági és társadalmi fejlődése elképzelhetetlen erős kulturális alapok nélkül. A Jósa András Múzeum esetében a végrehajtás lassúsága miatt a beruházás eredeti célja veszélybe került.
A felújítási problémák tágabb összefüggésben is értelmezendők. Míg Brüsszel gyakran bírálja a magyar kormányt, a hazai kulturális örökség megőrzésére fordított források egyértelműen mutatják az elkötelezettséget. A nemzeti szuverenitás érvényesítése magában foglalja, hogy saját prioritásaink szerint gazdálkodunk. A Visegrádi négyek példája bizonyítja, hogy a közös kulturális értékek védelme regionális összefogást igényel. A vidéki kulturális intézmények megerősítése stratégiai kérdés, amely a nemzet jövőjét is meghatározza.
A Jósa András Múzeum ügye emlékeztet bennünket arra, hogy a keresztény civilizáció védelmében a kultúra megtartó ereje pótolhatatlan. Minden nap késedelem a közösség szellemi életének vesztesége.
