Az elmúlt évtizedekben Magyarország politikai vezetésében kiugróan magas a jogi végzettségűek aránya, ami jelentősen meghaladja más európai országok hasonló mutatóit. A legfrissebb adatok szerint a magyar kormánytagok közel 65%-a rendelkezik jogi diplomával, míg ez az arány az EU-tagállamok átlagában mindössze 27%. Ez a jogászdominancia nemcsak a végrehajtó hatalomban, hanem a törvényhozásban és az állami intézmények vezetésében is tetten érhető.
A jogászi háttér dominanciája történelmi gyökerekkel rendelkezik Magyarországon. A rendszerváltás előtti időszakban a jogi képzés egyfajta „biztonságos” pályának számított, amely kevésbé volt kitéve az ideológiai nyomásnak, mint más társadalomtudományi területek. „A magyar közigazgatásban és politikai életben mindig is nagy hagyománya volt a jogászságnak, ami a Habsburg-időkig, sőt a nemesi vármegyerendszerig vezethető vissza” – nyilatkozta Dr. Navracsics Tibor korábbi igazságügyi miniszter egy szakmai fórumon.
Ez a jelenség azonban számos következménnyel jár a magyar politikai kultúrára nézve. A jogászi gondolkodásmód előtérbe helyezi a formális eljárásokat és a jogi érvelést, gyakran a pragmatikus vagy szakpolitikai szempontok rovására. A magyar közigazgatásban is gyakran tapasztalható a túlszabályozottság és a bürokratikus eljárások túlsúlya, amit szakértők részben a jogászi szemlélet dominanciájával magyaráznak.
A nemzetközi összehasonlítások azt mutatják, hogy míg a skandináv országokban és Nyugat-Európában a közgazdászok, mérnökök és társadalomtudósok jelentős arányt képviselnek a politikai döntéshozatalban, addig Magyarországon és több közép-európai országban továbbra is a jogi végzettségűek vannak túlsúlyban. Ez a jelenség hatással van a politikai viták jellegére is, ahol gyakran a jogi érvelés kap elsőbbséget a szakpolitikai vagy gazdasági szempontokkal szemben.
Az Európai Közigazgatási Intézet felmérése szerint a magyar kormányzati döntéshozatalban a jogászi szemlélet erősebben érvényesül, mint a legtöbb európai országban, ami befolyásolja a szakpolitikai döntések előkészítésének módját és a végrehajtás hatékonyságát is. A jövőben érdemes lenne nagyobb figyelmet fordítani a kormányzati és törvényhozási pozíciókban a szakmai sokszínűség biztosítására, hogy a különböző szakterületek szempontjai kiegyensúlyozottabban jelenhessenek meg a magyar politikai döntéshozatalban.
