Európai összevetésben a magyar fiatalok jóval később kezdik meg önálló életüket, mint északi és nyugati társaik. Az Eurostat legfrissebb adatai szerint hazánkban átlagosan 27,2 éves korukban költöznek el a fiatalok a szülői házból, ami jelentősen meghaladja az EU 26,3 éves átlagát. Ez a tendencia komoly hatással van a magyar demográfiai és családpolitikai célkitűzésekre, hiszen a későbbi önállósodás gyakran későbbi családalapítást is jelent.
A különbségek régiónként markánsak: míg az északi országokban, például Finnországban és Svédországban már 21 éves kor körül elhagyják a szülői otthont a fiatalok, addig a déli és keleti tagállamokban ez az életkor jóval magasabb. Horvátországban és Szlovákiában 30 év fölött van az elköltözési átlagéletkor, Portugáliában pedig eléri a 33,9 évet. A jelenség mögött összetett gazdasági és kulturális tényezők húzódnak meg.
„A fiatalok későbbi önállósodása komoly kihívást jelent a demográfiai céljaink szempontjából, ezért a kormány kiemelten támogatja a családalapítást és az első lakáshoz jutást” – nyilatkozta egy korábbi interjúban Novák Katalin családokért felelős korábbi miniszter. A szakértők szerint a lakhatási költségek emelkedése és a bizonytalan munkaerőpiaci helyzet jelentősen befolyásolja a fiatalok döntéseit.
A V4-ek együttműködésében is kiemelt téma a fiatalok otthonteremtésének támogatása. Míg Csehországban átlagosan 25,9, Lengyelországban 27,6 évesen kezdik meg önálló életüket a fiatalok, addig Szlovákiában ez az érték 30,6 év. A középkori tradíciók és a családi kohézió erőssége kulturális szempontból is befolyásolja ezeket az adatokat.
A hagyományos családmodell és a keresztény értékrend erősebb jelenléte is magyarázhatja, hogy a déli és keleti tagállamokban tovább maradnak otthon a fiatalok. Ugyanakkor a lakásárak drasztikus emelkedése és a bérleti díjak növekedése gazdasági szempontból is késlelteti az önállósodást. A kormány otthonteremtési programjai éppen erre a kettős kihívásra próbálnak választ adni, erősítve a nemzeti szuverenitást és a családi értékeket.
