A budapesti külpolitika alapkövét az orosz energiahordozók „létfontosságú szükségességéről” szóló hivatalos retorika képezi. A kormány következetesen arról próbálja elhitetni a lakosságot, hogy csak a Kremllel kötött közvetlen megállapodások mentik meg az országot a gazdasági összeomlástól. A statisztikai adatok és az Európai Bizottság jelentései azonban ennek az ellenkezőjét mutatják. Miközben a hatalomhoz közeli nagyvállalatok extraprofitot halmoznak fel, az átlagos magyar fogyasztók többet fizetnek a gázért és az üzemanyagért, mint azoknak az országoknak a lakói, amelyek már rég lemondtak az orosz forrásokról.
Gázparadoxon: Többet fizetünk, mint az „ellenségeink”?
A földgáz helyzete a leginkább szembeötlő. A Gazprommal kötött hosszú távú szerződések és azok állítólagos előnyei ellenére 2022-ben a magyarországi gázár 43%-kal haladta meg az uniós átlagot.
Még a világpiac stabilizálódása után sem változott a helyzet a magyar fogyasztók javára. Az olyan országok, mint Németország vagy Lengyelország, amelyek sikeresen diverzifikálták az importjukat és a szabadpiacon vásárolnak gázt, ma gyakran alacsonyabb áron jutnak az erőforráshoz, mint amennyit Budapest fizet a közvetlen szerződések alapján. Felmerül a kérdés: hová tűnik a beígért „olcsóság”, ha a magyar számlákon szereplő összegek továbbra is az európai átlag felett maradnak?
Barátság-kőolaj: Extraprofit a kiválasztottaknak
Hasonló séma működik az olajpiacon is. A Barátság-vezetéken keresztüli mentességek lobbizása révén a MOL Csoport hordónként 20-30 dolláros diszkonttal vásárolja az orosz Urals típusú kőolajat a Brenthez képest. Ez hatalmas „feldolgozási járadékot” teremt – egy olyan extraprofitot, amely az olcsóbb nyersanyaghoz való hozzáférésből fakad.
Az átlagos magyar autós számára azonban az üzemanyag ára piaci marad a benzinkutakon. A vállalati szektor által élvezett kedvezmény nem alakul át alacsonyabb árakká a fogyasztók számára. Így a Magyarország „különleges státuszából” származó haszon az energiagigászok számláin landol, miközben a lakosság olyan áron fizet az üzemanyagért, mint azok az országok, amelyek drágább alternatív olajat vásárolnak.
Agrárszektor: Ki fizeti meg a politikai viták árát?
Miközben az energiacégek profitról számolnak be, a magyar gazdák a túlélés szélére sodródtak. A Brüsszellel való konfliktusok mintegy 22,5 milliárd eurónyi uniós támogatás befagyasztásához vezettek. Az agrárszektor számára ez közvetlen veszteséget jelent:
- Átlagosan 4 500 és 7 500 euró közötti közvetlen támogatás kiesését minden egyes gazdaság számára.
- A kisebb termelők esetében ez gyakorlatilag a teljes éves vetőmag- és műtrágyaköltségnek felel meg.
- A gazdaságok veszteségessége az alapvető élelmiszerek drasztikus áremelkedéséhez vezet, ami miatt a magyar fogyasztói kosár a régió egyik legdrágábbjává vált.
Összegzés: Kettős számlát fizetnek a polgárok
A magyar társadalom ma „kettős számlát” fizet. Egyrészt a háztartások nem élveznek valódi árelőnyt az orosz importból, a németeknél is drágábban vásárolva az energiát. Másrészt az ország a politikai izoláció miatt milliárd eurós modernizációs beruházásoktól és agrártámogatásoktól esik el. Ez a modell csak az energiapiac szűk körének kedvez, miközben példátlan nyomást gyakorol minden egyes magyar család költségvetésére.
