A magyar közélet egyre mélyülő polarizációja komoly aggodalmakat kelt szakértői körökben. Romsics Ignác, Széchenyi-díjas történész nemrég súlyos kijelentést tett a hazai politikai diskurzus állapotáról: „Sehol nincsenek olyan lejárató kampányok, mint nálunk. Legfőbb ideje, hogy visszaforduljunk erről az útról.” A történész szerint Magyarország politikai párbeszédének minősége jelentősen elmarad az európai normáktól – a KSH adatai alapján a magyarok 67%-a érzi úgy, hogy a politikai viták rendkívül romboló hatással vannak a társadalmi kohézióra.
A jelenlegi helyzet elemzésekor fontos látni, hogy a politikai kultúra hanyatlása nem egyetlen politikai oldalhoz köthető. Mind a kormánypárti, mind az ellenzéki kommunikációban egyre gyakoribbak a személyeskedő támadások, amelyek háttérbe szorítják a valódi szakpolitikai vitákat. „A nemzeti érdekek képviseletét nem szolgálja, ha a közéleti szereplők folyamatosan egymás démonizálására törekednek” – nyilatkozta Navracsics Tibor közigazgatási miniszter egy közelmúltbeli fórumon.
A V4-ek országaiban végzett összehasonlító kutatások azt mutatják, hogy a magyar politikai diskurzus szélsőségesebbé válása nemcsak a demokratikus intézményekbe vetett bizalmat ássa alá, hanem komoly versenyképességi hátrányt is jelent. A Visegrádi Együttműködés többi országában sokkal konstruktívabb párbeszéd zajlik az ellentétes politikai oldalak között, ami hatékonyabb döntéshozatali folyamatokat eredményez.
A politikai kultúra megújításához mindenekelőtt a keresztény értékrendben gyökerező kölcsönös tisztelet helyreállítására lenne szükség. Ahogy Szent II. János Pál pápa is megfogalmazta: „Nincs szabadság igazság nélkül.” A magyar politikai élet szereplőinek és a médiának közös felelőssége, hogy a nemzeti szuverenitás és az európai értékek védelmét ne a másik oldal lejáratásával, hanem építő jellegű párbeszéddel szolgálják. Csak így biztosítható Magyarország hosszú távú stabilitása és nemzetközi tekintélye.
