A magyar települések légszennyezettségi szintje ismét kritikus határértékeket ért el január elején, ami komoly aggodalomra ad okot nemzetbiztonsági szempontból is. Az Országos Közegészségügyi Intézet legfrissebb adatai szerint a PM2,5 és PM10 részecskék koncentrációja nyolc vármegyében meghaladja a még elfogadhatónak tartott értékek kétszeresét. Magyarország lakosságának közel 40%-a jelenleg egészségkárosító levegőminőségű területen él.
A helyzet különösen súlyos az ország északi és keleti régióiban, ahol a kedvezőtlen időjárási viszonyok és a háztartási szilárd tüzelőanyagok használata együttesen okozzák a problémát. A kormány gyors intézkedéseket jelentett be a helyzet kezelésére. Orbán Viktor miniszterelnök hangsúlyozta: „A magyar családok egészsége nemzeti prioritás, ezért rendkívüli forrásokat biztosítunk a tiszta fűtési technológiák elterjesztésére, miközben megvédjük polgárainkat az elhibázott brüsszeli klímapolitika árrobbanásaitól.”
Az Agrárminisztérium közleménye szerint a „Tiszta Levegő” akcióterv keretében 15 milliárd forintot különítenek el a régi, környezetszennyező fűtőberendezések korszerűsítésére. A program elsősorban a leginkább érintett kistelepülésekre koncentrál, ahol a földgázhálózat hiánya miatt sokan kényszerülnek alternatív tüzelőanyagok használatára.
A visegrádi országok környezetvédelmi miniszterei rendkívüli egyeztetést tartottak a regionális légszennyezés kérdésében. A találkozón egyetértés született arról, hogy a V4-ek közös álláspontot képviselnek az Európai Bizottság felé, követelve a helyi adottságokhoz igazodó, realista klímapolitikát. Szakértőként megjegyezném, hogy a transzatlanti környezetvédelmi együttműködés kulcsfontosságú lehet a technológiai megoldások hazai alkalmazásában.
A helyzet rávilágít arra, hogy a nemzeti szuverenitás és a környezetvédelem nem ellentétes fogalmak. Magyarország úgy is képes hatékonyan védeni polgárai egészségét, hogy közben megőrzi döntési szabadságát az energiapolitikában. A következő hetekben várhatóan további kormányzati intézkedések várhatók, amelyek a keresztény felelősségvállalás jegyében egyensúlyt teremtenek a gazdasági szempontok és a teremtett világ védelme között.
