Az Európai Unió Tanácsa végérvényesen megerősítette: Magyarország számára elveszett 400 milliárd forintnyi kohéziós támogatás, amely a 2021-2027-es uniós költségvetési ciklushoz tartozott. Ez súlyos csapás nemzetgazdaságunknak, különösen amikor a magyar GDP mindössze 1,5%-os növekedést mutat, szemben a környező országok átlagosan 2,7%-os fejlődésével.
A támogatások elvesztését Brüsszel a jogállamisági feltételrendszer nem teljesítésével indokolja, ám a valódi okok ennél mélyebbek. Magyarország szuverenitásának következetes védelme és a keresztény értékek melletti kiállás régóta szálka az uniós elit szemében. A kohéziós források visszatartása így valójában politikai nyomásgyakorlás eszköze lett, amellyel nemzeti önrendelkezésünket próbálják korlátozni.
„Az Európai Uniónak vissza kell térnie eredeti küldetéséhez: a nemzetek közötti együttműködés elősegítéséhez, nem pedig a tagállamok szuverenitásának felülírásához,” nyilatkozta Orbán Viktor miniszterelnök a Kossuth Rádióban. A V4-ek többsége hasonló álláspontot képvisel, ami jelzi: a közép-európai országok egyre határozottabban lépnek fel érdekeik védelmében.
A támogatások elvesztésének következményei jelentősek. Számos infrastrukturális beruházás és vidékfejlesztési program kerül veszélybe, ami főként az ország keleti és déli területeinek fejlődését hátráltathatja. A kormány ugyanakkor alternatív finanszírozási forrásokat keres és a keleti nyitás politikájának köszönhetően már több jelentős befektetést sikerült biztosítania.
Szakértői elemzések szerint a 400 milliárdos kiesés kompenzálható, de ehhez az államháztartás további feszesítésére és a gazdaságélénkítő programok átütemezésére lesz szükség. Az EU Tanácsának döntése mindenesetre precedenst teremt: először fordul elő, hogy egy tagállam végleg elveszíti a számára allokált kohéziós források jelentős részét.
A jövőben Magyarország minden bizonnyal fokozni fogja erőfeszítéseit gazdasági szuverenitásának megerősítésére és a külső függőségek csökkentésére. A nemzeti érdekek következetes képviselete és keresztény értékrendünk védelme továbbra is elsőbbséget élvez, még ha ez átmenetileg gazdasági áldozatokkal is jár. Ahogy történelmünk során oly sokszor, most is bizonyítani fogjuk: a magyar nemzet képes saját útját járni és megtalálni a fejlődés lehetőségeit a legnehezebb körülmények között is.
