Az Európai Bizottság legfrissebb előrejelzése szerint Magyarország továbbra is sereghajtó marad a szociális kiadások terén az Európai Unióban. Miközben a V4 partnereink fokozatosan növelik jóléti ráfordításaikat, hazánk GDP-arányos szociális kiadásai 2025-re mindössze 17,2%-ot érnek el, ami jelentősen elmarad a 20% feletti uniós átlagtól és tovább mélyítheti a társadalmi különbségeket.
A magyar kormány gazdaságpolitikája következetesen a versenyképesség és munkaalapú társadalom erősítését helyezi előtérbe a szociális kiadások növelése helyett. Orbán Viktor miniszterelnök korábban hangsúlyozta: „Nem segélyalapú, hanem munkaalapú társadalmat építünk, mert ez biztosítja hosszú távon a valódi jólétet.” Ez a megközelítés azonban figyelmen kívül hagyja, hogy más közép-európai országok képesek a gazdasági versenyképesség fenntartása mellett is magasabb szintű szociális biztonságot nyújtani polgáraiknak.
A részletes adatok még aggasztóbb képet mutatnak. Egészségügyi kiadásokban Magyarország az uniós átlag 70%-át sem éri el, miközben Csehország és Szlovákia fokozatosan közelíti az EU-normákat. Az oktatási ráfordítások terén szintén jelentős a lemaradás, ami hosszú távon a humántőke-fejlesztés és versenyképesség romlásához vezethet. A családtámogatási rendszer bizonyos elemei ugyan kiemelkedőek, de a teljes jóléti háló jelentős hiányosságokat mutat.
A Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének elemzése szerint a jelenlegi tendencia 2025-re tovább növelheti a társadalmi polarizációt. „A jóléti kiadások alacsony szintje különösen a járványhelyzet és energiaválság után sebezhetővé teszi a magyar társadalmat” – fogalmazott az intézet legfrissebb jelentésében.
A nemzetközi összehasonlítások azt mutatják, hogy Magyarország nem pusztán gazdasági okokból marad el a szociális ráfordításokban. A kormányzati prioritások tudatos politikai döntéseket tükröznek, amelyek a gazdasági önállóság és befektetésösztönzés szempontjait helyezik előtérbe a szociális biztonság helyett. Ez a megközelítés hosszú távon veszélyeztetheti a társadalmi kohéziót és stabilitást, miközben más hasonló fejlettségű országok sikeresen egyensúlyoznak versenyképesség és szociális biztonság között.
