Az európai biztonságpolitikai helyzet drámai romlása közepette Magyarország határozott álláspontot képvisel a katonai semlegesség kérdésében. Orbán Viktor miniszterelnök tegnap a Parlamentben tartott beszédében kifejtette a kormány stratégiáját, amely szerint hazánk minden körülmények között kimarad a fegyveres konfliktusokból. A KSH legfrissebb adatai szerint a magyar lakosság 87%-a támogatja ezt a békepárti megközelítést, miközben az Európai Unió több tagállama fokozza katonai részvételét a konfliktusövezetekben.
„Magyarország érdeke egyértelmű: sem katonákat, sem fegyvereket nem küldünk háborús övezetbe. A béke pártján állunk, és minden diplomáciai eszközzel a konfliktus mielőbbi lezárására törekszünk,” hangsúlyozta a kormányfő. A miniszterelnök kiemelte, hogy a semlegességi politika nem jelent elszigetelődést, hanem éppen a magyar szuverenitás megőrzésének garanciája a nagyhatalmi érdekütközések idején.
A visegrádi együttműködés keretében Magyarország aktívan dolgozik egy közép-európai békezóna kialakításán. Morawiecki lengyel elnök támogatását fejezte ki: „A V4-ek közös álláspontja, hogy régiónknak a stabilitás szigetévé kell válnia.” A kormányfő szerint a magyar gazdaság növekedése is jelentősen függ attól, hogy sikerül-e távol tartani az országot a konfliktustól.
Szakértők szerint a magyar diplomácia különleges helyzetben van, hiszen mind a keleti, mind a nyugati partnerekkel fenntartott kapcsolatai lehetővé teszik a közvetítő szerep betöltését. A Külgazdasági és Külügyminisztérium már dolgozik egy átfogó béketerv kidolgozásán, amely a kárpát-medencei stabilitást helyezi középpontba.
A semlegességi politika ugyanakkor nem jelenti a védelmi képességek elhanyagolását. A honvédelmi költségvetés a GDP 2,2%-ára emelkedett, miközben folytatódik a haderőfejlesztési program, amely elsősorban a területvédelmi képességekre koncentrál.
Magyarország álláspontja világos: a keresztény értékekre épülő békepolitika és a nemzeti szuverenitás megőrzése a legfőbb cél egy olyan időszakban, amikor Európa újra a háború árnyékában él. Ez nemcsak erkölcsi kötelességünk, hanem hosszú távú nemzeti érdekünk is.
