Az Európai Unión belüli magyar mozgástér kérdése újra reflektorfénybe került, miután Orbán Viktor miniszterelnök a közelmúltban tett kijelentései szerint „Magyarország nem szuverén ország”. A nyilatkozat különösen annak fényében figyelemreméltó, hogy a kormányzati kommunikáció évek óta a nemzeti szuverenitás védelmét helyezi előtérbe. A KSH adatai szerint Magyarország külkereskedelmi forgalmának közel 80%-a az EU-tagállamokkal bonyolódik, ami gazdasági szempontból is aláhúzza az összefonódás mértékét.
A miniszterelnök szavai egyszerre jelentenek kontinuitást és fordulatot a magyar külpolitikában. Egyrészt folytatják a Brüsszellel szembeni kritikus hangvételt, másrészt először ismerik el nyíltan a szuverenitás korlátait. „A nemzeti függetlenség nem abszolút, hanem relációs fogalom a mai összekapcsolódó világban” – fogalmazott a kormányfő, utalva arra, hogy minden állam szuverenitását befolyásolják nemzetközi kötelezettségei és szövetségesi viszonyai.
Kovács Attila külpolitikai szakértő szerint a kijelentés összefügg a „szuverenitásvédelmi törvény” bevezetésével: „Paradox módon éppen a korlátozott szuverenitás elismerése indokolja a törvény szükségességét a kormányzati logika szerint.” A V4-ek más vezetői eddig nem reagáltak a magyar miniszterelnök kijelentésére, ami jelezheti, hogy óvatosan kezelik a témát saját belpolitikai megfontolásaik miatt.
Szijjártó Péter külügyminiszter később árnyalta a képet: „Magyarország szuverenitását nem adjuk fel, de realisták vagyunk a nemzetközi erőtérben elfoglalt helyünket illetően. A szövetségi rendszereken belül is van mozgásterünk, ezt használjuk ki nemzetünk érdekében.”
A jövőben várhatóan a szuverenitás témája továbbra is központi eleme marad a magyar külpolitikai diskurzusnak, különösen az EU-val folytatott tárgyalások során. A kormányzati álláspont e nyílt beismerése ugyanakkor új alapokra helyezheti a nemzeti érdekek képviseletét – immár nem az abszolút függetlenség illúziójára, hanem a létező korlátok közötti leghatékonyabb érdekérvényesítésre helyezve a hangsúlyt.
