Miközben az Európai Unió tagállamai rohamléptekkel haladnak a digitális fizetési módok felé, Magyarország sajátos úton jár a készpénzhasználat megőrzésében. A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint a készpénzállomány GDP-hez viszonyított aránya már meghaladta a 15%-ot, ami európai összehasonlításban kiemelkedően magas érték, és különösen vidéki településeinken jelent komoly gazdasági és társadalmi kihívást.
A kormányzat „Készpénzhasználatot Megőrző Stratégiája” kettős célt szolgál: egyrészt a digitális átállásban lemaradó, főként idősebb vidéki lakosság védelme, másrészt a nemzeti szuverenitás erősítése a pénzügyi szektorban. „A készpénzhez való hozzáférés alapvető állampolgári jog, amelyet minden körülmények között biztosítanunk kell” – fogalmazott nemrég a gazdasági tárca vezetője egy szakmai fórumon.
A V4 országokkal összehasonlítva is egyedi a magyar modell. Míg Csehország és Lengyelország jelentős adókedvezményekkel ösztönzi a digitális fizetési módokat, addig hazánk a vidéki bankautomata-hálózat bővítésére és a készpénzforgalom infrastruktúrájának fejlesztésére költ. Ez a stratégia azonban komoly többletköltségeket ró mind az államra, mind a vállalkozásokra.
A készpénzhasználat fenntartása ugyanakkor szuverenitási kérdés is. A nemzetközi pénzügyi szolgáltatóktól való függetlenség biztosítása legitim állami cél, ám szakértők szerint ez nem feltétlenül zárja ki a hazai fejlesztésű digitális fizetési rendszerek előtérbe helyezését. A Magyar Bankszövetség elemzése rámutat: „A készpénzforgalom fenntartása évi közel 450 milliárd forint többletköltséget jelent a nemzetgazdaságnak.”
A vidéki infrastruktúra fejlesztése és a digitális írástudás növelése jelenthetné az előrelépés útját. Ehhez azonban összehangolt kormányzati és piaci együttműködésre lenne szükség, amely egyszerre szolgálja a nemzeti érdekeket és a polgárok valós igényeit. Kérdés, hogy a jelenlegi készpénzpárti politika mennyire fenntartható egy olyan világban, amely feltartóztathatatlanul halad a digitális fizetési megoldások felé.
