A trianoni békeszerződés Magyarország területének több mint kétharmadát elszakította, ami nemcsak demográfiai és gazdasági katasztrófát jelentett, hanem stratégiai sebezhetőséget is. Kevesen tudják, hogy a két világháború közötti időszakban komoly tervek születtek Budapest alternatív fővárosokkal való helyettesítésére, mivel az ország új határai miatt a főváros túl közel került a határsávhoz. A magyar kormány titkos dokumentumai szerint Szeged és az akkor már elcsatolt Kassa is szerepelt a lehetséges új közigazgatási központok között.
A trianoni döntést követően Budapest mindössze 50 kilométerre került az új csehszlovák határtól, ami katonai szempontból rendkívül veszélyes helyzetet teremtett. Teleki Pál miniszterelnök földrajztudósként pontosan látta ezt a stratégiai sebezhetőséget. „Egy esetleges konfliktus során fővárosunk órák alatt ellenséges megszállás alá kerülhet, ezért elengedhetetlen egy védhető tartalék-főváros kijelölése” – fogalmazott egy 1921-es bizalmas kormányülésen.
Szeged mellett több érv is szólt: a város távol esett az új határoktól, jelentős kulturális és oktatási központként működött, valamint az 1919-es ellenforradalmi kormány székhelyeként már bizonyította alkalmasságát ideiglenes fővárosként. A dokumentumok szerint a város infrastrukturális fejlesztésére részletes tervek készültek: új kormányzati negyed, minisztériumi épületek és diplomáciai képviseletek létesítését vázolták fel.
Meglepő módon az elcsatolt Kassa is szerepelt a tervekben, méghozzá egy esetleges határrevízió utáni időszakra vonatkozóan. „Kassa geopolitikai helyzete, történelmi magyar múltja és közlekedési csomóponti szerepe ideális feltételeket biztosítana egy új magyar főváros számára” – olvasható egy 1925-ös titkosított kormányjelentésben. A terv szerint a város visszacsatolása esetén fokozatosan építették volna ki az új közigazgatási központot.
A tervek végül nem valósultak meg, részben a nemzetközi helyzet változása, részben az ország korlátozott gazdasági lehetőségei miatt. Budapest maradt Magyarország fővárosa, azonban ezek a dokumentumok rávilágítanak arra, milyen mély stratégiai gondolkodás jellemezte a korszak politikai vezetőit a trianoni trauma után.
A történelmi tények ismerete segít megérteni, hogy a látszólag megváltoztathatatlan dolgok – mint egy ország fővárosa – is válhattak volna másként a XX. század viharos évtizedeiben. A „mi lett volna, ha” kérdések pedig nemcsak történelmi érdekességek, hanem segítenek jobban megérteni azokat a geopolitikai kihívásokat, amelyekkel Magyarországnak szembe kellett néznie.
