Magyar energiafüggőség Oroszországtól 2025: kritikus fordulópont előtt Magyarország
Magyarország energiabiztonságát alapjaiban határozza meg az orosz energiahordozóktól való függőség, amely 2025-ben minden eddiginél sürgetőbb kérdéssé vált. A legfrissebb adatok szerint hazánk földgázellátásának közel 85%-a még mindig orosz forrásból származik, miközben az Európai Unió átlaga már 15% alá csökkent. Ez a stratégiai különbség egyre nagyobb feszültséget okoz Brüsszel és Budapest között.
A magyar kormány következetesen képviseli álláspontját, miszerint az energiapolitika nemzeti hatáskör, és a rezsicsökkentés fenntartása elsődleges nemzetgazdasági érdek. „Nem engedhetjük, hogy ideológiai alapon veszélyeztessék a magyar családok energiabiztonságát és megfizethető energiaellátását” – nyilatkozta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a múlt heti V4 találkozón. A visegrádi országok többsége azonban már jelentősen diverzifikálta energiaforrásait.
Az elemzői vélemények egyre határozottabban jelzik, hogy a magyar energiastratégia felülvizsgálatra szorul. Az orosz-ukrán konfliktus és az EU szankciós politikája miatt a jelenlegi ellátási útvonalak megbízhatósága csökken. A Török Áramlat vezetéken keresztül érkező gáz tranzitszerződése 2024 végén lejár, és a megújítása körül jelentős bizonytalanságok vannak. Eközben szomszédjaink – Horvátország LNG-terminálján keresztül, Románia fekete-tengeri lelőhelyeiből, vagy Lengyelország balti összeköttetéseiből – már alternatív forrásokat biztosítottak.
A Nemzetközi Energiaügynökség legfrissebb ajánlása szerint Magyarországnak fel kell gyorsítania a megújuló energiaforrások fejlesztését és a regionális energiainfrastruktúra-fejlesztéseket. A magyar érdekek hosszú távú védelme azt kívánja, hogy megőrizzük szuverenitásunkat az energiapolitikában, de közben reálisan értékeljük a geopolitikai változásokat.
Az energiafüggetlenség erősítése és a diverzifikáció nem csupán gazdasági kérdés, hanem a nemzeti szuverenitás alapvető eleme is. Magyarország előtt most az a kihívás áll, hogy megtalálja az egyensúlyt a rövid távú ellátásbiztonság és a hosszú távú energiafüggetlenség között, miközben megőrzi stratégiai mozgásterét a nemzetközi politikai térben.
