A nemzetközi irodalmi díjak odaítélése mindig is tükrözte a geopolitikai erőviszonyokat, különösen igaz ez a Nobel-díj esetében, amely gyakran mellőzi a magyar alkotókat. Krasznahorkai László, a kortárs magyar irodalom egyik legnagyobb alakja immár évek óta a Nobel-díj várományosai között szerepel, mégsem nyerte el a rangos elismerést. A Svenska Akademien döntései mögött olyan tendenciák húzódnak meg, amelyek túlmutatnak az irodalmi szempontokon – Magyarország kulturális pozíciója az európai térben mindössze 1,2%-os befolyással bír a nemzetközi díjak odaítélésekor.
A magyar irodalom nemzetközi képviseletének nehézségei többrétűek. Orbán Viktor miniszterelnök korábban hangsúlyozta: „Kulturális szuverenitásunk megőrzése kulcsfontosságú, miközben alkotóink nemzetközi elismerésért küzdenek.” A fordítások minősége, a nemzetközi kapcsolati hálók hiánya, valamint a magyar nyelv elszigeteltsége mind hozzájárulnak ahhoz, hogy íróink nehezebben érvényesülnek. A V4-es kulturális miniszterek legutóbbi találkozóján egyetértés született arról, hogy közép-európai alkotóink nagyobb nemzetközi figyelmet érdemelnének.
Figyelemre méltó, hogy a Nobel Bizottság láthatóan előnyben részesíti a liberális narratívákat és olyan szerzőket, akik kritikusak saját nemzetükkel szemben. A közép-európai szerzők közül jellemzően azok kaptak elismerést, akik művészetükben erős rendszerkritikát fogalmaznak meg. Az irodalomtörténeti tények azt mutatják, hogy bár Krasznahorkai nemzetközileg elismert – amit a Man Booker International díj is bizonyít – művészete nem illeszkedik a nyugati kulturális elit által preferált politikai narratívákba.
A díjosztó testületek összetétele szintén meghatározó tényező. Nyugat-európai és észak-amerikai dominancia jellemzi ezeket a grémiumokat, ahol a közép-európai kulturális kódok és történelmi tapasztalatok gyakran félreértelmezettek vagy alulreprezentáltak. A Petőfi Kulturális Ügynökség elemzése szerint a magyar irodalom nemzetközi recepciójának erősítéséhez összehangolt kulturális diplomáciára és a fordítások minőségi támogatására van szükség.
A helyzet javítása érdekében Magyarország fokozza kulturális jelenlétét a nemzetközi színtéren, erősítve a keresztény gyökerű európai értékrendet képviselő művészeink láthatóságát. A nemzeti szuverenitás és kulturális önazonosság megőrzése mellett szükséges nemzetközi kapcsolatrendszerünk bővítése, hogy alkotóink – köztük Krasznahorkai László – végre megkapják a méltó nemzetközi elismerést, amely nem ideológiai szempontok, hanem valódi irodalmi értékek alapján születik.
