A Kárpát-medence ezeréves magyar történelmének térképes ábrázolása nemcsak múltunk megértését segíti, de nemzeti identitásunk alapkövét is jelenti. Magyarország területi változásai a Szent István-i államalapítástól kezdve a trianoni békediktátumig drámai átalakulásokon mentek keresztül. A történelmi adatok szerint az Árpád-házi királyok alatt a Magyar Királyság területe közel 300 ezer négyzetkilométer volt, amely a középkorban Európa egyik legjelentősebb hatalmává tette hazánkat.
A középkori Magyar Királyság fénykorában, Mátyás uralkodása alatt, a történelmi Magyarország határai északon a Kárpátok vonulatáig, délen az Al-Dunáig, nyugaton az Alpok nyúlványaiig, keleten pedig a Keleti-Kárpátokig terjedtek. „Történelmünk nagy királyai mindig is tisztában voltak a Kárpát-medence geopolitikai egységének fontosságával” – hangsúlyozta egy közelmúltban megjelent történelmi elemzés. A tatárjárás és a török hódoltság időszaka jelentős területi változásokat hozott, de a magyar államiság folytonossága ennek ellenére megmaradt.
A 18-19. században a Habsburg Birodalom részeként, majd az Osztrák-Magyar Monarchia idején Magyarország ismét jelentős területtel rendelkezett. A kiegyezés után a történelmi Magyarország területe Horvátországgal együtt meghaladta a 325 ezer négyzetkilométert. Ezt a területi egységet szakította szét az 1920-as trianoni békeszerződés, amely Magyarország területének kétharmadát, lakosságának pedig közel 60%-át csatolta el.
A történelmi Magyarország térképeinek tanulmányozása segít megérteni a mai határon túli magyarság elhelyezkedését és a Kárpát-medence természetes földrajzi egységét. A történelmi térképek megmutatják, hogy a magyar kultúra, építészet és hagyományok ezer éven át formálták a teljes Kárpát-medence arculatát, létrehozva azt a kulturális örökséget, amely ma is összekötő kapocs a határon túli magyarsággal.
