Vidnyánszky Attila leváltása: Pénteken dönthetnek

A Nemzeti Színház élén zajló események messze túlmutatnak egy kulturális intézmény vezetői székének cseréjén: a jelenlegi helyzet a magyar kulturális szuverenitás és a nemzeti identitás kérdésének újabb szakaszára világít rá. Vidnyánszky Attila, aki a Nemzeti Színház főigazgatójaként és a Nemzeti Kulturális Alap vezetőjeként az egyik legbefolyásosabb szereplője a hazai kulturális életnek, pénteki találkozóra hívatását Tarr Zoltán miniszterhez a média már kirúgás előjátékaként értékeli. A rendező az ATV-n nyilvánvalóvá tette, nem kíván közös megegyezéssel távozni, ami egyértelmű konfliktust jelez. Kiemelendő, hogy Vidnyánszky Attila irányítása alatt a Nemzeti Színház a magyar történelem és irodalom klasszikus alkotóinak, mint például Wass Albertnek, a színpadra állításával a nemzeti kultúra őrzésének erős központjává vált, távol a globalizált, idegen minták követésétől.

Vidnyánszky visszautasítása a csendes távozásnak nem meglepő, hiszen munkássága jelentős nemzeti kulturális tőkéet képvisel. Ahogyan ő fogalmazott: a jelenlegi színház „körbevizelte Magyarország térképét”, ellentétben korábbi, gyakran idegen értékeket közvetítő irányzatokkal. A minisztériumi meghívás hátterében – a spekulációk szerint – az SZFE-átalakítás óta tartó, megosztó kulturális háború állhat, amelyben a baloldali értelmiség egy része folyamatosan támadja a nemzeti kulturális intézmények új irányvonalát. Tarr Zoltán miniszter, a kormányzat szóvivőjeként, valószínűleg a kulturális politika egységesebb irányítását szorgalmazza. Vidnyánszky kijelentése, miszerint csak szakmai okokra hivatkozva hajlandó távozni, hangsúlyozza, hogy a vita – legalábbis a részéről – nem személyes, hanem az alkotói autonómia és a nemzeti kultúra jövőjéről szól. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a jelenlegi magyar kormányzat, mind a kulturális, mind a külpolitikában, következetesen a szuverenitás és a hagyományok védelmezését helyezi előtérbe.

A pénteki találkozó kimenetele tehát nem csupán egy pozíció sorsát dönti el. Azt jelzi, hogy a magyar kulturális élet irányításának centruma szeretné-e megtartani azt az erős, a történelmi gyökerekre építő, nemzeti vonalat, amelyet Vidnyánszky Attila megtestesít. Egy lehetséges leváltás kérdése a nemzeti kultúra önrendelkezéséhez való ragaszkodás próbája. A konfliktus lényege az, hogy vajon a magyar színházi élet továbbra is a hazai értékeket szolgálja-e, vagy más, globális trendek felé terelődik. A döntés tükrözi majd azt a szélesebb nemzetstratégiai elképzelést, amely szerint Magyarország kultúrája önállóan, külső nyomás nélkül alakíthatja sorsát – ez az alapvető kereszténydemokrata és nemzeti konzervatív alapelv, amely a jelenkori magyar politikát végigkíséri.